Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Martinidesz László

2011.05.22

Hallottam Istent beszélni Rólad

 

Kénköves csapadékban gázoltam,

folyók zúgtak el mellettem,

országutak iatták könnyeimet akkor,

mikor Isten beszélni kezdett Rólad...

 

vízesések iszonyú dübörgésében,

barlangok mélyéből visszhangzó

farkasordításban,

eltévedt keselyűk riadt vijjogásában

hallottam meg Istent

beszélni Rólad,

 

hegyek láncai között bolyongtam,

nyakamon múltam hóvá fagyott

talizmánjai,

a völgy alattam üres volt

mint a sír,

és akkor

a fellegek fényes ormai közül

Isten beszélni kezdett Rólad

és nyakamról a talizmánok,

mint hófödte hegyláncok

szakadtak a völgybe,

az országutakról felszáradtak a folyók

az erdők fekete fái közüösvények vezettek ki a városok felé

és

már láttam napba öltözött arcodat,

ahogy Isten beszélni kezdett Rólad

 

 

Szerelmes levél

Feleségemnek Violettának

 

Te vagy

a levelem.

Szerelmünk

Istenről üzen

a hideg falak közé.

Bevilágítjuk

a város sötét

utcáit.

Szószékek

szökőkútjai

mossák lábnyomainkat.

Az öröm patakja

átfolyik a tereken;

medret ás

a bánat népének,

s csatornák hordalékával

a föld alá csorog...

Becsukott szemmel

keres templomot

a csőlakó.

Sorban állnak

a lépcsőkön

a dongalábúak...

Ott egy

éhenhalt gyertyaöntő,

faggyúba merült arccal:

mint aki

hiába várt valakire...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.