Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Arany János

2011.05.24

RÁCHEL SIRALMA

 

Puha fejér ágyam hullámos redőin

Mily szépen alusztok, én szép csecsemőim:

Édes-é az álom?...

Unszoló emlőmet elfogadni késtek;

Balgatag reménnyel várom ébredéstek -

De hiába várom.

 

Ah! Hiszen nem fogtok felébredni - tudom már -

A ti nyugovástok több a nyugalomnál,

Tudok mindent - jaj - jaj!

Nevető szememre nem nevettek vissza,

Gőgicsélő szómra nem rebegtek vissza

Csókra késztő ajkkal.

 

Halva vagytok, halva. Íme, itt a mély seb:

Mintha nem lett volna elegendő kisebb

Ajtó a halálnak!

Mintha gyenge csírát egy ujj nem letörne -

Mintha kis galambfi nem meg volna ölve,

Kit szíven nyomának!

 

Óh, hadd csókolom meg e vérző sebajkat,

Mely, égre kiált bár, iszonyúan hallgat -

Óh, hadd mossa könnyem!

Kiálts fel, te nyílt seb, bosszúért az égre,

Hogy kegyetlen szerzős meglakoljon végre,

Lakoljon meg szörnyen!

 

Mi haszna! Mi haszna: nincs már nekem fiam! -

Folyna bár miattok bosszuló vérfolyam,

Föl nem ébrednének:

Azt a kis patakot, mely a szívet hajtja,

Ha egyszer elapadt, ki nem pótolhatja

Óceánja vérnek.

 

 

A szegény jobbágy

 

Széles országúton andalog a jobbágy,

Végzi keservesen vármegye robotját.

Kavicsos fövénnyel rakta meg szekerét,

Annak terhe alatt nyikorog a kerék.

Tántorogva ballag a két kajla sőre,

Alig tetszik rajta,hogy mozog előre,

Méla mind a kettő, mintha gondolkoznék:

Hány ízben hozott már és hány ízben hoz még?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.