Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A rozzant hegedű

2011.06.12

A rozzant hegedű

Volt egyszer egy árverés, egy aukció, ahol régi, értékes tárgyakat szántak eladásra. Összegyűlt a teremben nagyon sok gazdag ember, és várták, hogy megtekinthessék az értékeket, és minél olcsóbban nagyszerű tárgyakra, kincsekre tegyenek szert. A kezdési időpontban előlépett az aukció vezetője, és előhozott egy hegedűt. Egy ócska, rozzant, kopott, vacak kis hegedűt. Ezt látva az érdeklődők nagy része zúgolódni kezdett, mondván, mit akarnak ezzel az ócskasággal. Csak nem képzelik, hogy valaki is megveszi? Amikor már az elégedetlenkedés a tetőfokára hágott, előresétált valaki a hátsó sorból, kezébe vette a hangszert, s a résztvevők legnagyobb meglepetésére elkezdett játszani rajta. Egy hegedűművész volt. Ahogy játszott, gyönyörű dallamok és hangok csendültek fel, mindenki tátott szájjal hallgatta. Néhány perc után letette a hangszert, és ahogy érkezett, olyan lassan visszasétált az utolsó sorba és leült. Ekkor újra elhangzott a kérdés: ki szeretné megvenni a hegedűt? Erre szinte mindenki feltette a kezét, beindult alicitálás, mindenki magának akarta a hangszert. Végül magas áron egy gazdag úr megvásárolta. Én is hasonló vagyok ehhez a hegedűhöz. Önmagamban értéktelen vagyok, nem tudom elvégezni a küldetésem, csak Isten kezében, amikor Ő a kezébe vesz, behangol és játszik rajtam.

Liptai Gábor

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.