Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Biblia és család folyóirat

2011.06.30

Cikk a folyóiratból:

Látod-e és hallod-e a társadat?

 

 

A fiatalasszony nagy gonddal és izgalommal főzte az első ebédet. A szakácskönyvet tízszer is áttanulmányozta. A legjobb alapanyagokat szerezte be. Munka közben többször is felhívta az anyukáját tanácsért. Végre eljött a tálalás szent pillanata. Lélegzetvisszafojtva figyelte férje arcát, várta a hatást. De az csak lapátolta a szájába szó nélkül az ételt. Aztán megették a desszertet is, és megitták a kávét. A férfi nagyokat szuszogott, ásított, majd elégedetten ledőlt a heverőre. Még mindig nem szólt semmit. Az asszony csak maga elé meredt, sírás fojtogatta. Eltelt egy-két óra, amikor a férjnek is feltűnt valami.

 

Mi bajod van? - kérdezte a feleségét.

Az asszony szipogva mondta:

- Nem ízlett az ebéd?

- Miért? Mi volt az ebéd?

 

Azt mondják, a szerelem vak. Én azt hiszem, még sötétebb vakságban él az a férfi, aki már nem is szerelmes. A fenti jelenet szereplői fiatalok voltak. A fiatalok többsége még figyel a társára. Az a fájó figyelmetlenség, amit ez a történet mutat be, inkább az idősebbekre jellemző. Az a középkorú asszony, akit észre sem vesz a férje, azért nem sír, mert már belefásult férje közönyébe.

A házastársi szeretet-kapcsolat = folyamatos kommunikáció. A férjnek és a feleségnek folyamatosan van mondanivalója a párja számára, és folyamatosan nyitottak egymás felé. Mindkét fél érdeklődéssel fordul a társához, érdeklődését pedig az a vágy motiválja, hogy társa megkapja mindazt, amire szüksége van. Ezért igyekszik földeríteni, hogy társát mi tenné boldogabbá, mi esne jól neki, mi hiányzik ahhoz, hogy testileg-lelkileg jól érezze magát. Saját magáról szinte megfeledkezik az ilyen (szeretettől motivált) ember, mert figyelme folyamatosan a társára irányul. Ha mindketten ezzel az attitűddel fordulnak egymás felé, kapcsolatukban megvalósul a testi-lelki egység: nemcsak egy közös cél felé néznek, nemcsak egy ütemre lépnek, hanem mindkettőjüknek csak az esik jól (akár a szexben is), ami a másiknak is, és ha egyiküknek fáj valami (akár testi, akár lelki téren), szenved a másik is. Vajon létezik ilyen pár?

Az ember természeténél fogva önző és hiú. Még akkor is magát látja, amikor a másikat nézi. Hogy viszonyul hozzám? Mit érez irántam? Mennyire értékel? Milyen embernek tart? Egy tranzakció-analitikus - Thomas A. Harris - szavaival: "O.K. vagyok nála?" Mert ha nem, akkor pocsékul érzem magam a jelenlétében. De ha igen, akkor szeretek vele lenni (talán feleségül is veszem). Schulz von Thun azt fedezte fel, hogy a fogadó beállítódásán múlik, hogy milyen üzenet jut el hozzá egy közlésből. Négy "füle" van az embernek - állítja. Az egyikkel arra figyel, amit a közlő tulajdonképpen mond. A másik "füle" azt hallja meg, hogy a közlő milyen állapotban van. A Harmadik "fül" arra figyel, hogy miként viszonyul hozzá az, aki beszél (milyennek tartja őt). Végül a negyedik "fül" azt figyeli, hogy mit kell tennie.

 

Milyen állapotban van? Mit mond tulajdonképpen?

Milyennek tart engem? Mit kell tennem?

 

A szerző klasszikus példája: egy házaspár autójában várakozik az útkereszteződésnél, amikor tilosat mutat a lámpa. A volán az asszony kezében van. Egyszercsak megszólal a férj: "Zöld!" Mire a felesége: "Te vezetsz vagy én vezetek?" Ha a feleség a "Mit mond tulajdonképpen" fület használta volna, válasza ez lehetett volna: "Igen, zöld." Ha arra figyelt volna, hogy férje milyen állapotban van, ez az üzenet jutott volna el hozzá: "Sietek". A "Mit kell tennem" fülön át érkező üzenet: "Adj gázt!" Ez az asszony nyilvánvalóan a "Milyennek tart engem" fület használta, amelyen keresztül ezt az üzenetet fogadta: "Nem vagy elég figyelmes autóvezető". Ettől megsértődött és visszavágott. Leegyszerűsítve!

 

Az üzenet fogadója:

1.Milyen állapotban van?

2. Mit mond tulajdonképpen?

3. Milyennek tart engem?

4. Mit kell tennem?

 

Nyilvánvaló, hogy nem jut el mind a négy üzenet egyidejűleg a befogadóhoz, hanem csak az egyiké. A fenti példa esetében ez történik:

 

Az üzenet fogadója- Milyennek tart engem?

 

Azt hiszem, ennek a "fülnek" a használata jellemzi leginkább a természetében megromlott embert. Ugyanezt látjuk Schulz von Thun következő példájában is. A házaspár az ebédlőasztalnál ül. "Mi ez a zöld a levesben?" - kérdezi a férj. A feleség válasza: "Ha neked ez nem ízlik, mehetsz máshova enni." Nézzük meg a lehetséges válaszokat a fogadó különböző attitűdjei esetében:

 

Az üzenet fogadója:

1. Milyen állapotban van ő? = Neke ez ne ízlik.

2. Mit mond tulajdonképpen? = Petrezselyem.

3. Milyennek tart engem? = Rosszul főzöl.

4. Mit kell tennem? = Máskor ezt hagyd ki!

 

Ha mindkét fél csak önmagára figyel, ha csak a saját joagit és sérelmeit tartja szem előtt, és ezért nem fogadóképes a társától jövő, annak valódi szándéka szerinti üzenetére, a közlés tartalma nemcsak torzul, hanem kölcsönös kommunikáció egyáltalán nem jöhet létre. "Süketek párbeszéde" - ez a jellemzés illik erre az esetre. Csak adás van, vétel nincs. Sír az asszony. "Mi bajod van?" - kérdezi a férj. "Semmi bajom sincs." Erre a férj megnyugszik ! ! !

 

Férj > Adás a férj részéről > Feleség

Férj < Adás a feleség részéről < Feleség

 

Ha nincs vétel egy kapcsolatban, az azt jelenti, hogy a kommunikáció "lefagyott". Ha egy házaspár életét ez a kommunikációs séma jellemzi, kimondhatjuk rá a diagnózist: A két teljes (test és lélek egységét képező) ember teljes értékű kapcsolata megszűnt. Lehet köztük testi kapcsolat, üzleti kapcsolat, kulturális érdeklődésből fakadó kapcsolat, nemes célért küzdők bajtársi kapcsolata (lehetne még sok mást említeni) - de mindez nem házastársi szeretet kapcsolat.

Hogyan lehet újra elindítani a "lefagyott" kommunikációt? A fiatalok is - legalábbis legtöbben - önzők és hiúk. Hogy elhet, hogy mégis élő a kapcsolatuk, szüntelenül mokkumikálnak, soha nem unalmas az együttlétük? Azt hiszem, ennek az a titka, hogy a kölcsönös adás-vétel-kommunikációt a szerelem mozgásba lendíti, és amíg tart (a szerelem), mozgásban is tartja.

 

Költő szerelme szalmaláng,

azért oly sebes és falánk -

 

ezt József Attila írja egyik töredékében. Azt hiszem, nemcsak a költő szerelme, hanem előbb-utóbb minden szerelem ellobban, vagy lassan elhamvad. Egyesek szerint a szerelemnek szeretetté kell átalakulnia. Én nem hiszem, hogy a szerelem át tud alakulni. De azt gondolom, hogy a szeretetnek valamikor meg kell születnie az ember szívében, a szerelmi lángolás ideje alatt már, vagy később. Ha ez megtörténik, a szeretet fogja mozgásban tartani a folyamatos és kölcsönös kommunikációt a pár életében, mint mágneses tér a dinamó mozgását. Hogyan születhet meg a szeretet a természeténél fogva önző ember szívében? Mi adhat reményt elhidegült házaspároknak, akik elveszítették minden reményüket? Pál apostol írja: "A megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert a szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által." (Róma 5, 3-5)

Isten a társunk iránti szeretetet valóban szívünkbe ülteti. De az olyan, mint csírázó mag a földben - öntözgetnünk és gondoznunk kell, hogy növekedjék.

 

 

Pálhegyi Ferenc

 

Negyedévenként megjelenő családi folyóirat. Családi élettel, házassággal, gyermekneveléssel kapcsolatos cikkeket és élménybeszámolókat és gyakorlati javaslatokat tartalmaz.

Előfizetés egy évre: 1800 Ft                                                                                                                       

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.